Sok híres régi híd közül a legismertebb a Hortobágy jelképévé vált Kilenclyukú híd. Ám azt talán kevesebben tudják, hogy vannak más, híres, szép „lyukas” hídjaink is. Ezek közül válogattunk ki néhány különlegeset.
5 lyukú híd: Karcag, Zádor-híd
Ma már műemlék. A Karcag mellett látható öreg híd és környéke, a szikes puszta 1976 óta védett. Ezzel nem csak az építményt, hanem az itt megtalálható, eredeti környezetben fennmaradt, hagyományos pásztorkodást is óvják és bemutatják.
Korábban, az árvízszabályozás előtt a Zádor-ér táplálta az itteni mocsarakat. A vízfolyáson nehéz volt a közlekedés, ezért építették meg a kőhidat, melynek munkálatai 1809-ben fejeződtek be.
Eredetileg kilenclyukú volt, ennek mintájára készült híressé vált utóda. Húsz éven át jól bírta a megpróbáltatásokat, ám az 1830-as nagy tiszai árvíz elsodorta a két-két szélső pillérét. Bár újjáépítették, de már csak öt lyukas formában.
A vízrendezést követően a terület kiszáradt, és a híd funkció nélkül maradt.
6 lyukú híd: Vámosújfalu
A 18. század második felében épült késő barokk stílusban a Tolcsva-patak felett átívelő híd. A félköríves hat lyuk között különleges, ék alakú támpillérekkel erősítették meg.
7 lyukú híd: Zebegény, vasúti híd
A vasúti híd két okból is különleges. Egyrészt a terméskőből és téglából készült építmény még őrzi a vasúttörténet legkorábbi időszakának építészeti stílusát. Másrészt ez az utolsó olyan vasúti közlekedést szolgáló híd, amely a mai napig működik abból a korból. A növekvő forgalom ellátást nem a lebontásával akarták megoldani, hanem építették mellé egy másik, hasonló hidat.
A Budapest-Pozsony útvonalhoz szükséges híd építése 1846-ban kezdődött. A vasút Vác-Párkánynána szakaszt, és hozzá a hidat 1851-ben adták át. A völgyhíd a maga kategóriájában a második legnagyobb volt Magyarországon.
9 lyukú híd: Hortobágy, Kilenclyukú híd
A jelképpé vált híd elődje egy 1697-ben épült fahíd volt, amely a nagy forgalom miatt elhasználódott. Ezért döntöttek úgy, hogy lebontják, helyére kőhidat emelnek.
Az építkezéshez Debrecen városa kiírta a mai ismereteink szerinti első közbeszerzést, melyen három helyi építőmester vett részt. A nyilvános licitálást követően Povolny Ferenc terveit fogadták el, így 1827-ben megkezdődött a munka, melynek eredeti tervei később elvesztek. A klasszicista stílusú építményt 1833-ban adták át.
Az építkezés meglehetősen balszerencsés volt. 1827-ben a király kamara a tervek módosítására kötelezte a várost. A boltozatok építésénél kiderült, hogy a helyi homok használhatatlan. A kocsipálya burkolatához a kő nem volt megfelelő, ezért azt végül egy tokaji szőlősgazda kis kőfejtőjéből hozatták. Az első jó kockakövek első szállítmánya azonban a kikötőben a felpakolás után elsüllyedt a Tiszában. A híd kövezése nem volt megfelelő, ezért azt fel kellett szedni és újrarakni.
A 167,3 méter hosszú kőhíd a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídja volt. Régen nem volt itt település, csak a Hortobágy-folyó és a Nagycsárda. Jelentőssége a közlekedés miatt volt, hiszen a marhacsordákat erre hajtották át.
A Hortobágyi Nemzeti Park a Világörökség része.