A Fővám téri vásárcsarnok
A Központi Vásárcsarnokot 1897. február 15-én adták át, majd 80 évvel később, 1977-ben nyilvánították műemlékké. Építése városrendezési és modernizációs törekvések eredménye volt. A 19. század végén ugyanis Budapest városának vezetése arra törekedett, hogy a kis, utcai piacok helyett legyenek korszerű, szellős, tisztán tartható és főleg: fedett piaccsarnokok. Addig ugyanis a rakparton, köztereken rakodtak ki az árusok.
Ennek a modernizációs szellemnek köszönhető az első korszerű vásárcsarnok a Fővám téren, Pecz Samu tervei alapján, a tetőn Zsolnay kerámiákkal. Ezt a csarnokot továbbiak építése követte: A Bomba téri, vagyis a mai Batthyány téri, a Hold utcai, a Hunyadi téri, a Rákóczi téri, a Klauzál téri.
A Zeneakadémia
Órákig lehet benne gyönyörködni és felfedezni azt a rengeteg motívumot és szimbólumot, amellyel az épületet kívül és belül díszítették.
Bár az intézményt 1875-ben alapították, a neki helyt adó épület "csak" 1907-ben készült el Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A homlokzaton látható kő és bronz szobrokat Stróbl Alajos, Telcs Ede, Szabó Antal, Maróti Géza és Senyei Károly készítette. Az üvegablakokat Róth Miksa készítette, a belső terek festményei Körösfői Kriesch Aladár munkái. A 2013-ra felújított épület nívódíjat kapott és világszerte sok csodálója akad.
Az Erzsébet-kilátó
Budapest egyik legmagasabb pontján, a János-hegyen építették fel. Schulek Frigyes - a Halászbástya alkotója és a Mátyás-templom felújításának vezetője - tervezte kör alaprajzú, neoromán stílusú épületet.
A Gresham-palota
Az 1906-ban átadott szecessziós épület a főváros egyik ékköve, és a turisták által is az egyik legszebbnek tartott szálloda.
A Boldog Salkaházi Sára Plébánia
A letisztult külsejű, egyszerűségében fenséges templomépületet 30 méter magas tornyával 2008-ban szentelték fel a XV. kerületeben. A második világháború egyik mártírjának, a boldoggá avatott Salkaházi Sárának a tiszteletére kapta a nevét. Salkaházi Sára katolikus szerzetesnővért társával, Bernovits Vilmával együtt a nyilasok lőtték a Dunába, mert zsidókat bújtattak.
A Mai Manó ház
A Nagymező utcai ház Mai Manó császári és királyi udvari fényképészé volt. A gazdagon díszített neoreneszánsz homlokzatot Zsolnay pirogránit burkolattal látták el. Bár az épület kívülről csak három emeletesnek látszik, ennél több bejárható emeletet rejt magában. A Mai Manó Ház helyén a 20. században a kor talán leghíresebb szórakozóhelye, az Arizona mulató működött. Ma a Magyar Fotográfusok Háza.
A Várkert Bazár
Ybl Miklós tervei szerint épült 1875 és 1883 között neoreneszánsz stílusban, a Várkert Duna felőli lezárásaképpen.
Árkádsorai egykor üzletekkel voltak tele. 1883-tól 1888-ig az északi szárnyában működött a Budai nőipari tanműhely, 1890-től 1895-ig pedig a Történeti Arcképcsarnok volt itt látható. Az 1890/91-es tanévtől 1918-ig női festőiskola kapott helyet az épületben.
Az épületben működött 1961 és 1984 között a Budai Ifjúsági Park, ahol rengeteg hazai zenekar lépett fel. Az Ifipark Budapest egyik kultikus szórakozóhelye volt. Az 1980-as években egyre rosszabb állapotba került az épület, ezért bezárták. Sokáig nem történt vele semmi, a 2000-es évek elejére már borzasztóan lepusztult. 2013-ban indult a felújítás, 2014-ben adták át.
A Művészetek Palotája
A 2000-es évek elején épült, 2005-ben átadott épület először nem tetszett. Akkor fogott meg igazán, amikor pár alkalommal koncertekre jöttem. Tényleg lenyűgözött a méreteivel, a belső kialakításával, a nagy koncertteremmel és azzal, ahogyan éjszaka fest, kivilágítva. Most már nagyon szépnek látom.
A Buzogány-torony a Várban
Budapest 1944-45-ös ostromáig például szélesebb és vaskosabb volt. A háború után, a helyreállítási munkák során fedezték fel a torony eredeti, középkori magját. Ennek megfelelően restaurálták, ma ebben az állapotban láthatjátok.
Az egykori Fortuna fogadó
A Fortuna u. 4. szám alatt álló épület helyén a középkorban három másik ház állt. Többször cseréltek gazdát, míg 1784-ben Buda városának tulajdonába kerültek. Ebben az időben nyílt a fogadó, kávéház és vendéglő, amely a Fortuna nevet kapta. (Később ez lett az utca neve is.)
A fogadó a budai társasági élet egyik igazi központja lett, sokan - micsoda vircsaft! - kockázni, biliárdozni és kártyázni jártak ide. A szabadságharc idején itt szállt meg Hentzi (Heinrich Hentzi von Arthurm császári és királyi vezérőrnagy, aki folyamatosan lövette a polgári célpontokat, hogy megfélemlítse Pest lakóit), a szabadságharcosok pedig ágyúval lőttek a fogadóra. Hentzi a Görgei által vezetett ostrom alatt esett el, a Várban, 1849. május 20-án. A 19. század második felében a fogadó hanyatlásnak indult, mivel jelentősen visszaesett a vendégforgalom. Egy időben még börtönként is funkcionált.
A 2. világháborúban megsérült az épület, 1959-ben állították helyre. 1966-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta az ingatlant 2004-ig. Az épület jelenlegi tulajdonosai műemléki jellegének megőrzésével állíttatták helyre, a szálloda berendezésekor pedig korhű vagy legalábbis történelmi hangulatú belsőre törekedtek. Érdekessége, hogy a belső udvaron nemcsak egy, a szabadságharc idejéről származó ágyú látható, hanem megőriztek egy régi gesztenyefát, és két, legalább kétszáz éves védett szőlőtőkét is.
