3. Jól koordinált

Az első három pont tulajdonképpen kéz a kézben jár egymással, egymást erősítik és egészítik ki, mikrokörnyezetem nem reprezentatív megvizsgálása után elmondhatom, hogy a német emberek extrém módon szeretnek szabályozni és tervezni, így a szervezettség csírája nyomokban még a leglustább és rendetlenebb német emberben is megtalálható. Talán mert óvodás koruk óta ez veszi őket körbe.

4. A német emberek kedvesek

És befogadóak, barátságosak. Ha a nyelvüket is beszéljük, akkor ez hatványozottabban igaz.
Amíg az ember betartja a szabályokat, kulturáltan viselkedik, addig szívesen látott vendég az országban, főleg ha magyar az illető. Nekem mindig is olyan benyomásom volt, hogy szeretnek minket, az akcentusunkat aranyosnak találják, és minimum három jellegzetességet fel tudnak sorolni az országunkról. Általában a gulyás, Balaton, Budapest hármas a jellemző, de vannak kifejezett szakértők is. Mindezekről szívesen beszélgetnek egy sütemény és kávé mellett, mert a „Kaffee und Kuchen” tradíció elválaszthatatlan mindennemű délutáni találkozótól vagy a közös kirándulásoktól.

Az sem elhanyagolható, hogy az autósok türelmesek és előzékenyek a biciklisekkel, sok nagyvárossal ellentétben itt nyugodtan lehet tekerni, egyenrangú félnek kezelik az embert, természetesen a KRESZ szabályok betartása mellett.

5. A szomszédokkal még barátságosabbak

Most már nagyon szeretem, hogy házon belül is barátkoznak, beszélgetnek a lakók, talán azért csinálják, hogy elnyerjék a legjobb szomszéd kupát, mindenesetre ezt nehéz volt megszoknom. Egy budapesti panellakásban nőttem fel, a földszinten, így mivel még a kötelező közös liftezést is elkerülhettem, éveket töltöttem el úgy, hogy egy rövid „Csókolom!” majd később „Jó Napot!”-on kívül egy szót nem beszéltem senkivel. Igazából azt sem tudtam, hogy kik élnek a házban. Senki nem érdeklődött a másik iránt, anyukám is legfeljebb a köszönésig jutott el, tehát úgy gondoltam, hogy ez a normális, a szomszédokkal nem beszélünk, mert úgyis csak cigiznek az erkélyen, beáztatnak, de minimum az erkélyünkre rázzák a porrongyot. Próbáltam én itt is eszerint a kedves attitűd szerint élni, de köszönhetően a férjem barátságosságának, a szomszédok is egyre többet beszélgettek. Egy idő után már velem is. Szomszédolás 2.0 pedig, hogy hamarosan részt veszünk egy grillezésen, amelyet az egyik lakótársunk szervez a közös kertünkbe, hogy beszélgessünk, és jobban megismerjük egymást, mivel rajtunk kívül még sokan költöztek mostanában ide. A kezdeti ellenállásból pedig eljutottam oda, hogy már alig várom az eseményt, szomszédolni fogok!