1. Iselin C. Herman – Dominó
Ha Párizsban játszódik egy történet, az biztosan a szerelemről szól (vagy a szerelemről is). A dán írónő könyvében van egy elhidegülőben lévő házaspár, egy fiatal anyuka, aki szemlátomást nem kap meg mindent a kedvesétől, és egy fiatalember, aki afféle asszisztens a város egyik elegáns magánklinikáján, valamint és egy élettel teli, karakán idős hölgy, aki a klinika betege. Aztán, mikor már azt hiszed, pontosan tudod, hogy mire számíthatsz ettől a könyvtől, na akkor jön a meglepetés. Ha azt hiszed, hogy a „szerelmes” könyvek, már nem tudnak újat mutatni, tégy egy próbát ezzel. Ráadásul a szerző szeret hosszabb időt ott tölteni, ahol a történetei játszódnak, így élt már a közel-keleten és igen, Párizsban is. Ez azért elég vagány dolog lássuk be!

2. Daniel Glattauer – Örökké a tiéd
Amikor a Gyógyír északi szélre c. könyvét olvastam, szó szerint stresszben voltam, és nagyon nagyon drukkoltam, hogy Emmi és levelezőpartnere vége egymásra találjanak. Hogy mekkora irodalmi értéke van a könyvnek, azt mindenki döntse el maga, de a végső cél nem az, hogy hasson az olvasóra? Ebben a könyvben is van szerelem és véletlen találkozás, de ahogy két lángos/hekk/főttkukorica közben olvasod, egyre inkább bekúszik a bőröd alá az érzés, hogy valami nincs rendben. És persze, hogy nagyon szeretnéd már tudni, hova is vezet ez az egész.

3. Szél Dávid – Apapara
Ha a kedves leendő szülők egy medence mellett, folyó/tó partján keresnek menedéket az önzetlen, és persze mindenütt felbukkanó önjelölt tanácsadók elől, javaslom, vigyék magukkal az Apapara blog szerzőjének könyvét. Megnyugtató lesz olvasni, hogy más is bénázik, hogy másnak sem sikerül elsőre. És végül, de nem utolsó sorban,az előzetes híresztelésekkel ellentétben, a gyerekből jó eséllyel lesz egészséges/életképes felnőtt akkor is, ha nem fogadják meg a szüleik/szomszéd néni/sarki zöldséges/ közvetlen kolléganő tanácsait. Lássuk be, ennél nagyobb felüdülés nyárra nem is kell.