Ernelláék Farkaséknál (Hajdu Szabolcs)
A Saul fia után Hajdu Szabolcs új filmje volt a 2016-os év második legnagyobb sikereket elérő magyar filmje: az Ernelláék Farkaséknál fődíjat nyert a rangos Karlovy Vary-i filmfesztiválon, egy amerikai produkciós cég pedig egy esetleges remake jogait is felvásárolta. Hajdu a Déibáb kudarca után be szerette volna bizonyítani, hogy állami támogatás nélkül is tud jó filmet csinálni, így legújabb művét saját lakásán, a saját családja főszereplésével forgatta le, gyakorlatilag „zsebpénzből”. Számítása bejött, az Ernelláék Farkaséknál ugyanis alig néhány nap alatt kitermelte a gyártási költség háromszorosát, az életszagú, kisrealista családi dráma pedig az év egyik legjobb (magyar) filmje lett.
Félvilág (Szász Attila)
A Févilág kedvéért kicsit "csaltunk" ezzel a listával: ha ugyanis nagyon szigorúak akarunk lenni, Szász Attila kosztümös krimije tavalyi film, hiszen múlt decemberben mutatták be először a tévéképernyőkön. De mivel a mozivásznakon csak idén februárban kezdték el vetíteni, indokoltnak éreztük, hogy ezen a listán is szerepeljen. Pláne, hogy kiváló filmről van szó, amelyet a mai magyar műfaji film egyik legizgalmasabb szerzőpárosa, Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró jegyzett, akik A berni követtel 2014-ben már elnyerték a közönség rokonszenvét. A Félvilággal a hírhedt Mágnás Elza-gyilkosságot dolgozták fel fikciós, de nagyon izgalmas formában.
Hurok (Madarász Isti)
Ilyen is volt idén: egy magyar időutazós thriller, ráadásul nem is rossz! A Hurok már csak azért is helyet érdemel ezen a listán, mert az elsőfilmes Madarász Isti olyan műfajt választott, amely – egyelőre – szinte teljesen egyedülállónak számít a magyar műfaji palettán. Az már csak hab a tortán, hogy a végeredmény (bár nem tökéletes) van olyan szórakoztató, hogy a magyar filmeket nagy ívben kerülő nézőknek is bátran ajánlható legyen.
Kút (Gigor Attila)
Nyolc éve már, hogy Gigor Attila egyszerre nyűgözte le a közönséget és a szakmát A nyomozó című filmmel. Rendezői visszatérésében az allegorikus szerzői film találkozik az ordenáré humorú, „nagy magyar valóságot” pellengérre állító komédiával. Az eredmény közel sem tökéletes (a forgatókönyvet kissé egyenetlennek, helyenként céltalannak éreztük), de a Kút így is kiemelkedőnek számít a magyar filmek mezőnyében. Annál pedig egészen biztosan többet ér, hogy a bemutatót követő Kálomista-botrány lábjegyzeteként maradjon meg az emlékezetünkben.
A martfűi rém (Sopsits Árpád)
A Félvilághoz hasonlóan szintén megtörtént esetet dolgozott fel A martfűi rém: Sopsits Árpád embert próbáló filmje egy nekrofil sorozatgyilkos történét dolgozza fel, aki több mint 10 éven át szedte áldozatait, mivel az első, 1957-ben elkövetett gyilkosság után a rendőrség egy ártatlan férfit fogott el a valódi elkövető helyett. Sopsits rendszerkritikus thrillere nagyszerű történelmi tablót fest, és közben az izgalmakról sem feledkezik el. Szabó Gábor operatőr atmoszférikus képei pedig olyan vérfagyasztó hangulatot teremtenek, amilyet magyar filmben eddig aligha láthattunk.
Tiszta szívvel (Till Attila)
Till Attila kerekesszékes bérgyilkosfilmjétől a szinposzis alapján nem vártunk többet egy kínosan elpoénkodott gengsztervígjátéknál. Ezért is lepődtünk meg annyira, amikor egy érzelmes és érzékeny humorú drámát kaptunk helyette. Till Attila saját forgatókönyve olyan sokat vállal, hogy kisebb csoda, hogy működik: egyszerre akciódús gengszterfilm, megkapó coming-of-age dráma és nagyszájú vígjáték, ráadásul mindnek remek. A remek forgatókönyvön túl a film az esendő, de sohasem nevetséges (anti)hősök, illetve az őket alakító színészek miatt vált igazán emlékezetessé.
