5. Perfect Blue (1997)

Minden idők egyik legjobb thrillerje, a vérben és erotikában bővelkedő Perfect Blue egy popsztárból lett színésznőről szól, akit egykori rajongója vesz üldözőbe, és miközben új szakmájában próbálja megállni a helyét, a konstans stressz és a környezetében megesett erőszakos halálesetek sokkja hatására elkezd benne összemosódni a képzelet és a valóság.

A néhai Satoshi Kon egész pályáját végigkísérte a narratív szintek összemosása. Forgatott már életrajzi filmet egy színésznőről, melyben az interjút készítő alanyok maguk is megélték a történéseket (ez volt a Millenium Actress), míg a Paprikában egy gépezet segítségével lehetett behatolni az emberek elméjébe, és ennek hatására szabadultak el a dolgok. A Perfect Blue-ban egy színésznő számára kezd összekeveredni az élet a filmmel, amelyben szerepel, illetve valós önmaga a karakterrel, akit eljátszik. Gyakorta a néző sem tudja, hogy a valóságnak most épp melyik síkján jár: a valós környezetben, a filmben, amiben a hősnő játszik, vagy abban a lázálomban, amit a film és a valóság keveréke hozott össze benne. Végül aztán minden vérfagyasztó elem a helyére kerül, a leleplezés pedig egyszerre rémületes, felzaklató és kielégítő.

4. South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan (South Park: Bigger, Longer & Uncut, 1999)

A cím nem hazudik, az első és sajnos azóta is az egyetlen egész estés South park-film olyan, mint egy South Park-epizód, csak nagyobb, hosszabb és vágatlan. Az utóbbi valószínűleg nem a témák rizikósságát érinti, hisz abban a 23 évada tartó széria is jeleskedik, hanem arra utal, hogy az alkotóknak sikerült túllendülniük a sorozatot jellemző költségvetési határokon, no nem a filléresnek ható animáció elhagyásával: sztárszereplők és musical-betétek integrálásával léptek túl saját korlátaikon.

A történet alapja egy R-besorolású kanadai film, amely új szintre emeli a fingós poénokat, és ez olyan szinten kiborítja hőseink hozzátartozóit, míg tűntetéssel el nem érik, hogy az USA hadat üzenjen Kanadának. Mindeközben a pokolra került Szaddám Husszein összeszűri a levet Luciferrel, és kirobbanó visszatérést tervezi... A film ugyanolyan őrült, mint a széria bármelyik epizódja, csupán csattanósabb, hosszának és produkciós kereteinek köszönhetően kísérletezőbb, és olyan dolgokat is meglép, melyre a széria addigi élete során nem volt példa, például Kenny leveszi a kapucnis pulóverét!

3. Anomalisa (2015)

Charlie Kaufman, a John Malkovich menet és az Egy makulátlan elme örök ragyogása írója saját rádiójátékát adaptálta filmre, méghozzá egy Kickstarter-kampány segítésével. Az Anomalisa eredetileg rövidfilmnek indult volna, de a támogatók lelkesedésének köszönhetően Kaufman, és társrendezője, Duke Johnson egész estéssé bővíthette a történetet, amely egy olyan életviteli tanácsadóról szól, aki képtelen különbséget tenni embertársai között.

A stop-motion technológiával készült filmben főhősünket, Michaelt (David Thewlis) kivéve minden szereplő egyforma – olyannyira, hogy ugyanaz a színész (Tom Noonan) szolgáltatja a hangjukat, nemtől, kortól függetlenül. Michael hazugságban és nyomorúságban éli életét, míg egy nap egy előadása előtt összetalálkozik egy nővel (Jennifer Jason Leigh), aki végre más, mint a többi: a szó szoros értelmében is. A film egy teljesen hétköznapi viszony első, ártatlan és ügyetlen pillanatait mutatja be, amelyből valami szép is kikerekedhetne, de Kaufman inkább egy sokkal emberibb és tragikus utat választ minden idők első olyan R-besorolású filmjében, melyet Oscar-díjra jelöltek a legjobb animációs film kategóriájában.

2. Akira (1988)

Hogy máshogy kezdődhetne egy japán sci-fi, mint egy atombomba ledobásával? Tokió romjain épült Új Tokió olyan, mint egy LSD-álomba szőtt Miami Vice (végtére is a 80-as években készült), de az utcákat rovó motoros bandák „Neo Max”-szerű viszálykodásán hamar túllép. A történet magja két tinédzser barátsága, melyet egy kormánykísérlet szakít szét, egy kísérlet, melynek során az egyik fél elképesztő telepatikus tulajdonságokra tesz szert, amely mentálisan és fizikálisan egyaránt eltorzítja őt.

Az idővel elképesztő méreteket öltő történet klasszikus sci-fi toposzokat (apokalipszis! telekinézis! totális háború!) ötvözi a testhorror japánosan túldimenzionált változatával: ennek megfelelően a sci-fi zsánerét alaposan felforgató Akira szinte sokkolóan hatott korára, és az egyik olyan anime volt, amely a nyugati világot is meghódította. Ez részben brutális aprólékossággal kivitelezett animációjának, részben puszta brutalitásának volt köszönhető.

1. Szentjánosbogarak sírja (Grave of the Fireflies, 1988)

Az Akirával egy évben jött ki a Ghibli stúdió történetének legmegindítóbb, egyben legkeserűbb filmje, amely szintén az atombomba árnyékában született. A II. világháború során porig rombolt Japánban járunk, melyben egy fiatal fiú és annak alig négy éves kishúga egyedül maradnak, és részben a körülmények, részben saját gyermeki dacosságuknak hála óriási nyomorral szembesülnek, miközben boldogulni próbálnak.

A Szentjánosbogarak sírját a Ghibli anno double feature-ként vetítette a Totoróval, aminél perverzebb dolgot elképzelni sem tudunk, ugyanis míg a Ghibli legközismertebb munkája tele van optimizmussal, addig a Szentjánosbogarak sírja módszeresen szorítja ki az emberből az életet, ami után nem marad más, csak sötét űr és a könnyek.