A Virsliparti is ilyen darab, melyben olyan ételek és egyéb fogyasztási cikkek szerepelnek, melyek trágárul beszélnek, horrorisztikus körülmények között hullnak el, és csak a szexen jár az eszük. Nem gyereknek való téma, nem igaz? De ez nem zárja ki azt, hogy ne legyen közönsége, mint ahogy azt sem, hogy minőségi szórakozást nyújtson – azaz jelen esetben azt, hogy vicces legyen.

Nos, ezekből a minőségi szórakozást nyújtó, mi több, elgondolkodtató, izgalmas, drámai, azaz JÓ, felnőtteknek szóló animációs filmekből válogattuk össze a legjobb tízet.

10. Gesztenye, a honalapító (Watership Down, 1978)

Íme egy példa arra, hogy néha azokat is megtéveszti egy film megvalósítási módja – történetesen az, hogy animációs –, akiknek erre leginkább figyelniük kéne: bemutatása idején a Gesztenye, a honalapító (bájos, félrevezető magyar cím...) U-besorolásban, azaz bárki által megtekinthető minősítésben részesült. Kaptak is a fejükre rendesen a korhatárbizottságnál, a film ugyanis a népvándorlás, menekültkérdés társadalmi-politikai allegóriája, méghozzá jó véres.

A történet szerint néhány nyúl úgy dönt, hogy üregüket elhagyva – ahol az erősebbek konstans terrorja miatt már nem érzik magukat biztonságban – új világba költöznek, ahol aztán még több veszéllyel és ellenségeskedéssel találkoznak. A film ugyan lírikus hangot üt meg, de senkit se tévesszen meg, hogy a főszereplők nyulak: ezeket az állatok ugyanis gyilkos ösztönök és szándékok vezérlik, melyeket a film gyakorta explicit képekkel kísér.

9. Persepolis (2007)

Az iráni születésű Marjane Satrapi saját önéletrajzi ihletésű képregényét adaptálta rajzfilmre, amely 2007-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, valamint Oscar-díjra is jelölték. A fekete-fehér, néha karikírozott figurákkal dolgozó rajzfilm egy irányi lány felnövekedését követi nyomon az iszlám forradalom idején, illetve az azt követő fundamentalista rezsim alatt.

Mindenki tudja, mit jelentett ilyen környezetben nőként felnőni, főleg ha valaki olyan szókimondó, mint a film főhőse, Marjane, aki a popkultúrán, egészen pontosan a punk zenén és a heavy metalon keresztül lázadott a rendszer ellen. Komoly tartalma ellenére a film gyakorta igen szellemes, ám a humort esetenként sokkoló dráma ellenpontozza.

8. Mary és Max (Mary and Max, 2009)

Adam Elliot az egy Tourette-szindrómás férfiról szóló Harvie Krumpettel hívta fel magára a figyelmet. Az animációs rövidfilm anno Oscar-díjat kapott, Elliotban pedig óriási lehetőségeket láttak, ám a mai napig mégis a Mary és Max az egyetlen egész estés filmje, amely mind megvalósításában, mind figuráiban követi a Trumpet által elkezdett utat. A film egy szokatlan levélbarátság története, amely Mary, a nyolc éves, csúnyácska ausztrál kislány és Max, a New Yorkban élő, súlyos neurózissal küzdő középkorú férfi között szövődik. Első pillantásra azt mondanád, egy ilyen barátság tiltott (így vannak ezzel Mary szülei is), de ezek ketten olyan naiv módon beszélgetnek akár a legneccesebb témákról is, hogy teljességgel kizárható a hátsó szándék.

A stop-motion technológiával megvalósított, jobbára fekete-fehér animációs filmben nincs egy szép ember, vagy egy szép forma, és ezzel nem titkoltan azokat az előítéleteket bírálja, melynek vallói defektusaikért kirekesztenek másokat. De persze, eme kritika nem igazán kimondott, a hangsúly viccesen különc emberek és helyzetek bemutatásán van: hogy reagál egy naiv és egy zárkózott ember a világ dolgaira. Könnyed, szellemes hangot üt meg, befejezése viszont nagyon megható.

7. Kamera által homályosan (A Scanner Darkly, 2006)

Az élet nyomában című filmmel Richard Linklater már a 2000-es évek elején elkezdett kísérletezni a klasszikus rotoszkóp-technika továbbfejlesztésével. Az 1915-ben kifejlesztett és Walt Disney által előszeretettel használt technológia lényege, hogy filmre vesznek valódi embereket, mozgásaikat pedig képkockáról képkockára átrajzolják. Linklater ezt a technológiát fejlesztette tovább animátor-csapatával, hogy digitális alapokon nyugvó, egészen sajátos vizuális megjelenítési módhoz jusson.

És a Philip K. Dick drogos víziói által szült történetnek kellett is a különleges prezentáció, ugyanis a Kamera által homályosan középpontjában egy beépített ügynök (Keanu Reeves) áll, aki egy olyan drog után nyomoz, amely személyiségzavarokat okoz, és ahogy ő maga is egyre inkább a rabja lesz, úgy kezdi elfelejteni, hogy ki is ő igazából. A többek között Robert Downey Jr., Woody Harrelson és Winona Ryder főszereplésével készült paranoid sci-fi thriller elképesztő vizuális ötletekkel játszik, melyek közül messze kimagaslik a viselőjét teljesen eltakaró, konstans morfolódó maszkafander.

6. Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell, 1995)

Az eredeti mangát szerző Masamune Shirow és a belőle készült filmet rendező Mamori Oshii előre látták a jövőt. A világ lakosságát információ-junkieként képzelték el, amely konstans kapcsolatban áll a hálózattal. Ugyan egyelőre még nem a testünkbe integrált eszközök segítségével függünk a hálón, de akár be is lehetnénk drótozva. Egy félig kiborg, félig ember rendőrnő egy titokzatos hacker után nyomoz egységével, és közben óriási felfedezést tesz, amely teljesen újraértelmezheti az emberek és a gépek közötti kapcsolatot – immáron nem csupán fizikailag összemosva a határvonalakat.

A Páncélba zárt szellem a XX. század végének egyik legfontosabb sci-fije, többek között a Wachowski testvérek nagy kedvence, akik rengeteg motívumot és elképzelést vettek át belőle a Mátrixhoz. Elképesztő alapossággal kidolgozott animációját, sajátos tempóváltásait és csöppet sem könnyen dekódolható, mégis lebilincselő történetét Kenji Kawai idegennek ható, de mégis érzelmes taktusai emelik tökélyre.