6. Bereményi Géza // Eldorádó
Eperjes Károlyról megoszlanak a vélemények, de a színészi zsenialitásában egyszerűen nem lehet kételkedni. Aki mégis megpróbálja, az nézze meg, lehetőleg azonnal az Eldorádót, és ha ez a film sem győzi meg, akkor maradjon az egyszerű limonádéknál, filmízlése menthetetlen. Ez is egy olyan alkotás amiben minden benne van. A fent és lent, a hatalom törékenysége, a család fontossága, az összetett karakterek, az emberek pénzhez fűződő viszonya, na és persze a mindig jelenlévő, megkerülhetetlen történelem.

7. Huszárik Zoltán // Szindbád
Ha életetekben egy „evős” jelentet néztek meg magyar filmből, akkor az mindenképp Szindbád ebédje legyen. Azt a legendássá vált mondatot, hogy „forró legyen, mint a babám szíve…” még azok is idézik, akik soha nem látták a filmet (gyorsan pótolják). A Szindbád a szó legigazibb értelmében vett filmalkotás, amelynek képei Sára Sándor kamerakezelésének köszönhetően örökre beleégnek az emlékezetünkbe. A képernyő előtt töltött kilencven perc után mi is önként állunk be Szindbád szerelmeinek sorába.

8. Fábri Zoltán // Az ötödik pecsét
Azon kevés filmek egyike, aminek nem kell szégyenkezve kullognia a könyvváltozat mögött. A rendezés, a történet, a színészi játék olyan tökéletes egységet alkot, hogy nem is tudunk sokat hozzátenni, csak ülünk azzal a bénult csodálattal, mint amit az utolsó jelenet után éreztünk, amikor először láttuk ezt a filmet. Fájdalmasan aktuális, lenyűgöző alkotás. Abszolút kötelező darab.

9. Ranódy László // Árvácska
Annyit beszélünk mostanában, és úgy tűnik, mégsem eleget a gyermekbántalmazásról, a családon belüli erőszakról, a gyermekvédelmi szervek látóteréből kieső kicsikről. Most (is) igazán aktuális Ranódy 1976-os filmje. Milyen sors várhat egy állami gondozott kislányra, akit a nevelőszülők csak bevételi forrásnak használnak, akit dolgoztatnak, ütnek, vernek, és aki a tanyavilágban, a teljes szegénység közepén még egyetlen érzelmi támaszát is elveszíti?

10. Hajdu Szabolcs // Bibliotheque Pascal
Hosszasan lehet arról vitatkozni, hogy jó-e az, ha férj, feleség, két alkotó ember együtt dolgozik, azt mindenesetre bátran kijelenthetjük, hogy Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya projektjei idáig még mindig lenyűgözően sültek el. Ha például egy rendező arra adja a fejét, hogy a külföldön prostitúcióra kényszerített lányok történetét feldolgozza, mindezt úgy, hogy az egész egy néhol szürreális, mégis varázslatos mesének tűnjön, az olyan vállalkozás, ami előtt kötelező kalapot emelni.