A sikerélmény manapság annyira a piedesztál tetején van, hogy az egyszerű halandók gyakran azt vélik, hogy képtelenek elérni, mert az csak a kiváltságosok jutalma. Ez nem igaz.

A siker minden apróságban ott rejlik. Egy könyöktöröttnek hatalmas siker, ha több hónap kemény, fájdalmas, kitartó rehabilitáció után betudja hajlítani kezét, egy édesanyának elsöprő dicsőség, ha gyermeke megtanulja és kimondja élete első szavát, ahogy az is mámorítóan nagy sikerélmény, ha az állásinterjú jól sikerül, és pályázatunkkal felvételt nyerünk. Lesarkított példák ezek, de a lényeg, hogy a siker, minden apróságban megbújik, csak észre kell venni. Hiszen nem csak azt könyvelhetjük el győzelemnek, ha megnyerjük a vezérigazgatói széket.

Út a sikerességig

A siker számomra nehezen válik el az önmagunkkal való jó kapcsolattól. Elvégre, aki nem bízik magában, nem bízik abban, hogy kitűzött célját eléri, ergo saját sikerességének akadályává válik.

Tehát első lépésben, saját magunkkal kell kibékülni. El kell fogadni mindent, ami velük született. Hogy hogyan? Nincs rá általános recept, egyszerűen, az önvádaskodás, önostorozás, és saját magunk megsértése helyett, lassan, fokozatosan, de minden nap el kell fogadni azt, ami bennünk rejlik, legyen jó, vagy rossz. Ehhez nem kell más, csak akarat, és egy másik aspektus.

Ha az önelfogadás, saját képességeink, határaink és félelmeink megismerése lezajlott, akkor félig nyert ügyünk van. Mert onnantól kezdve öt sarkalatos pontot kell szem előtt tartani, amelyek a siker alapanyagai, legalábbis a szakértők szerint.

Időmenedzsment

A legfontosabb, és leglényegesebb a jó időbeosztás. Anélkül a legrátermettebb, eltökélt és céltudatos ember is elveszik. A jó időbeosztás két dolog miatt fontos, egyrészről tered ad a pihenésnek, és regenerálódásnak, másrészről pedig a napi elvégzett feladatok sem csúsznak ki az ember keze közül, s a nap végére elégedettséget, nem pedig kimerültséget érez.

A szétforgácsolódott energia, és idő visszaveti a produktivitást, és egy idő után a munkakedvet is, ezért fontos, hogy megtervezzük, és beosszuk szinte minden percünket. A jó időgazdálkodáshoz rangsorolni kell feladatainkat, kategoriázálni kell, hogy melyek az azonnali, és melyek a halasztató teendők. A „napi cselekvési terv” felállításában az egyszerű cédulázás is segíthet. Hosszabb távra, napokra, hetekre előre pedig a naptár, a határidőnapló használata. Mindkét praktika egy kis terhet levesz ember válláról, mert nem kell mindent észben tartani, elég csak rápillantani a tervezetre.