Sajnos a veszekedések, viták, összeszólalkozások és morgások elkerülhetetlenek, akár párkapcsolatról, barátokról, vagy családtagokról legyen szó. A perlekedés épp annyira az élet része, mint az őszinte szeretet, csak mélyebb nyomot hagy egy csontig hatoló szó, mint egy szeretlek. A tüskék és rossz érzések elkerülése azonban az okos és helyénvaló vitakultúrával elkerülhető, de legalábbis minimalizálható. Ha legközelebb összeszólalkozol valakivel, próbáld ki az alábbi 5 dolog, és hidd el, nem fognak repkedni azok a képzeletbeli tányérok.

A 10 másodperces szabály

Nagyjából ennyi ideig figyelünk a másik mondandójára. 10 teljes másodpercig, mert utána csak azon ját az agyunk, hogy mivel támadjuk vissza, mit vágjunk a fejéhez és mivel érjük el, hogy akkor is nekünk legyen igazunk.

Nos, ahelyett, hogy saját sérült egonk helyreállítását helyeznénk előtérbe a másik felé jól irányzott sértés által, inkább figyelhetnénk arra, hogy mi is hagyja el a másik száját. Ne reflex szerűen reagálj, ne a bevett szavakat ismételgesd, mert azzal nem juttok előbbre, halld meg és tedd félre az egod. Inkább használd azt a 10 másodpercet arra, hogy a dühöt, csalódottságot, sértést helyére tedd.

Gondolkozz!

Igen ez a világ legbanálisabb kijelentése, de milyen hasznos! Aki egyszer próbálta, nem véletlenül tanácsolja mindenkinek a gondolkodás fantasztikus mivoltát, ugyanis nagyon sok kellemetlen helyzettől, és utóhatástól ment meg.

Elvégre a vita hevében sokszor hagyja el olyan a szájukat, amiről már a kimondás pillanatában tudjuk, hogy ezt nem kellett volna. Igen, ezek a mondatok azok, amelyek komoly károkat tudnak okozni, a nem is olyan távoli jövőben. Tehát, mielőtt életed legfantasztikusabb lélekszaggató sértését készülöd a másikhoz vágni, gondold át a dolog, hogy megéri-e a pillanatnyi fölényes „győzelem” a kijelentést követő lavinát?

„Igen, de…”

Ez az a mondatkezdés, amitől feláll a szőr az ember hátán. Ez csupán annyi jelentéstartalmat hordoz, hogy meghallgatod a másikat, de valójában nem ereszkedsz alá az ő szemszögébe, és a saját magadét helyezed előtérbe. A látszat meghallgatás helyett, inkább tényleg figyelj oda, mert az „igen, de” nagyon hamar heves vitához és hosszú távú megsértődéshez vezet.

Ő a hibás?

Mindig? Ugyan már! Ezt megint csak az ego mondatja. Igen, senki sem szereti beismerni magának, hogy hibázott, mert attól kevesebbnek, rosszabbnak, értéktelenebbnek érezzük magunkat, annak ellenére, hogy tévedni emberi dolog. Ezek a tévedések vezetnek a személyiségfejlődés útján, így nem szabad véka alá rejteni őket, és a másikra kenni, mert bizony akkor sokszor leszünk még hasonlóan vitás helyzetben.