A süti teteje akkurátusan megszórva porcukorral, oldalról fényképezve a szeletet, hogy látsszon a textúrája, az élesség az előtérben van. Mindez jól megfilterezve, hogy a valóságban megsütött süti mindenképp csak az árnyéka lehessen. Amúgy is: a rommá filterezés óta az életünk fakó szürkeség csupán.

Őrülten bonyolult ételek bonyolult több soros címekkel: Rózsaborsos lazacderék kéksajtos galambsalátával. Furcsa párosítások, beszerezhetetlen alapanyagok, kezdő háziasszonyt elriasztó címek és a szánk sírásra görbül.

Egyáltalán: mi az a lazacderék???

A szendvicsek tökéletesen formára vágott darabokból állnak és cuki színes csomagolópapírokkal valamint masnival vannak összekötve, egymásnak támasztva fekszenek egy hatalmas tányér közepén, esetleg egy rusztikus falapon. Még jobb a kör alakú szendvics, ami úgy készül, hogy kenyérből van kivágva: hahó, és a maradék csoffadt szélekkel mi lesz? Imába foglaljuk annak az anyukának a nevét, akinek erre van ideje!

Úgy kezdi a posztot, hogy “bocs, hogy nem írtam pár hete, de beteg volt a gyerek/festettük a cuki konyhát/azon gondolkoztam mit is főzzek/vártam a medvehagyma-szezont…”. Ilyenkor jövünk rá, hogy az életünket valahol nagyon de nagyon elrontottuk.

 “Az első adag olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt időm fényképezni… :)” – ugyan már, egy feldühödött barbár hordával lakik egy háztartásban?

Az egész recept a hozzávalók áttekintésekor egész egyszerűnek tűnik, sőt, meg is nyugtat minket az egy csillagocska/szívecske vagy bármi, ami azt jelzi: EGYSZERŰ. Csak a végén jön a farba, amikor kedvenc bloggerünk előkapja a karamellizáló pisztolyt. Naná hogy jövő karácsonyra azt kérjük, de addig?

Minden második fotón a kaja mellett ott fekszik egy egész szál letépett fűszernövény(rozmaring), vagy sejtetve megbúvik a homályos háttérben. Az mindegy, hogy van-e köze a kajához, a fűszernövény a háttérben a fotózás alaptétele!

Nyilván nem maga fényképezi azokat a képeket – nem, nem nem hisszük el – amiken sütés után frissen körömlakkozott kézzel önti felülről a szószt a sütire.

És ezeket persze MINDIG ebédidőben étvágygerjesztőnek teszi ki, amikor egy átlagos olvasója vagy az irodában várja a hülye rendelős kajáját vagy otthon gyerekkel a karján próbálja félkézzel megfordítani a rántott húst. Vagy csak a mi életünk nehéz?:)