Borzasztóan stresszes volt. Ahogy az évek teltek, rájöttem, hogy muszáj rangsorolni, mi éri meg a fáradságot és mi nem. Miért érdemes veszekedni a gyerekekkel és miért nem. Például azért, hogy egymáshoz illő zoknikat vegyen fel négyévesen, semmi értelme vitába szállni, főleg azért, mert teljesen büszke magára, hogy egyedül öltözött fel. Ráadásul a sok szabályhoz való ragaszkodás helyett értelmesen is eltölthetem az időmet. Ezért felhagytam a veszekedéssel ebben a négy témában.

1. Tökéletes házimunka

Nyilván nem lesz úgy elmosogatva, ha a 10 éves gyerek mosogat, és nem lesz úgy elpakolva a ruha, amikor a 12 éves hajtogat. De szívesen házimunkáznak már jó ideje, én meg örülök, hogy nem nekem kell mindent egyedül megcsinálni. Az elején még bosszankodtam, hogy begyűrik a ruhát, és marad folt a tányéron, de mára már nagyon profin tudok vállat vonogatni.

2. Éjjel olvasás

Attól kifejezetten boldog vagyok, hogy a gyerekek életének részévé vált az alvás előtti ágyban olvasás, mert ennél jobb szokást elképzelni sem tudok. Egy időben még rájuk szóltam, ha fél óránál többet olvastak, most már nem foglalkozom vele, belealszanak előbb-utóbb az olvasásba úgyis.

3. Pizsama viselése

Háromévesen úgy érezték, hatalmas butaság ruhát hordani az ágyban, ki hallott már ilyet, hát hiszen akkor fel kellene öltözni – ami egy borzalmasan utálatos dolog –, pedig a lényeg épp az, hogy végre levetkőzhetnek. Megoldottam vastagabb takaróval, inkább nem harcoltam velük, leszoktak róla középsős korukra.

4. A tévé, számítógép használata

Minden áldott nap vita volt belőle. „Csak még öt percet, anyaaa!” Limitáltam a képernyők előtt töltött órák számát, ezzel állandó konfliktusforrást teremtettem. Mára ezt feladtam, ha itthon vagyunk, nézhetik, játszhatnak, amennyi tetszik. Az élet megoldja helyettem, hogy ne nyúljon túl hosszúra sosem a képernyő előtti idő, mert vagy a másfél éves húguk nem hagyja békén tévézni, gépezni őket, vagy vendég jön hozzánk, aki érdekesebb számukra, vagy csak sokkal izgalmasabb nekik velem együtt készíteni a vacsorát.

Egyik dolog sem számít igazán. Ami tényleg fontos és amire nem legyintek sosem, hogy rendes, becsületes, másokkal is törődő emberekké váljanak. Arra fektetek nagy hangsúlyt, hogy értsék, hogy maguknak tanulnak, szeressék az életüket, és örüljenek annak, amijük van. A többi csak apróság, felesleges miatta idegeskedni.